A Kígyókő-delta környékén élő nomád nép szülötteként a kis Tobias Felix hamar megtanulta, hogy mit jelent kívülállónak lenni. A színes bárkákban utazó népséget az egzotikus áruiknak köszönhetően megtűrték ugyan, de többnyire inkább kerülték őket a furcsa szokásaik miatt. Csak rövid ideig maradhattak minden kikötőben, és sosem volt túl szívélyes a vendéglátás. Az idősebbek általában csak vállat vontak és megjegyezték, hogy a világ már csak ilyen… de Tobiast mindig mellbe vágták ezek az előítéletek.
Élete célját a kaszinósátrakban találta meg, amikor először vett a kezébe egy pakli kártyát. Szerelmese lett a szerencsét és az ügyességet egyaránt igénylő játékoknak, például a Halálkeréknek és a Rablópókernek. Évekkel korábban a babonás nagyapja mutatta meg neki, hogyan láthatja meg a jó és rossz előjeleket már a keverés és az emelés közben, később pedig a nagynénje tanította meg, hogyan fejtheti meg az ellenfelek árulkodó testbeszédét. E tudások birtokában Tobias a nagy kártyásokat megszégyenítve nyerte sorra a krakenkézpartikat. Szinte érezte a kártyák helyét a pakliban, és követte a mozgásukat, ahogy helyet cseréltek a kezekben. Gyakran vádolták csalással, de senki sem tudta pontosan megmondani, hogyan csinálja.
Egy este azonban, amikor Tobias elnyerte egy társaság teljes vagyonát a játékban, a gazfickók az éjszaka leple alatt visszatértek, hogy leszámoljanak vele. Husángokkal felfegyverkezve és az olcsó szesztől felbátorodva tértek vissza bosszút állni. Sátorról sátorra járva keresték őt, és mindenkit megvertek, aki az útjukba került. Féltve az életét, Tobias sarkon fordult és elmenekült az éjszakába.
Csak hajnalban kullogott vissza a népéhez, akik már a sátraikat bontották. Senki sem nézett a szemébe. Csak magára gondolt, amikor elmenekült és hagyta, hogy a többiek nézzenek szembe a tettei következményeivel.
Tobias könyörgött és esedezett, de száműzték tette miatt. A fiú világa pillanatok alatt darabokra hullott, és magába roskadva nézte, ahogy a hajók nélküle indulnak tovább a folyón, miközben a nagyapja rongyos pakliját szorongatta a kezében.
Míg lassan férfivá cseperedett, városról városra járva kereste meg a betevőt a helyi játékbarlangokban, kihasználva már-már természetfeletti ügyességét. Az, hogy közben megkopasztotta a nagyszájú, arrogáns és kegyetlen alakokat, csupán hab volt a tortán, de arra mindig ügyelt, hogy néha-néha hagyja nyerni az ellenfeleit.
Az egyik ilyen kártyaasztalnál találkozott egy Malcolm Graves nevű fickóval.
A két rokonlélek azonnal egymásra talált és szövetséget kötött. Éveket töltöttek együtt gyanús ügyleteket űzve az északkeleti partok városaiban és azokon túl. Minden csalás, átverés és rablás után Tobias úgy érezte, hogy a kártyák iránti vonzalma erősödik, és tudta, hogy nem a puszta szerencse vezeti őt. A népét nemigen érdekelte a primitív mágia és „kártyavetés”, de Tobias egyre veszélyesebb módokat talált arra, hogy a kártyákat alávesse saját akaratának.
Az egyik ilyen merész akcióval végül túl nagy fába vágta a fejszéjét. A szégyenletes éjszaka pontos részleteit homály fedi, mivel egyikőjük sem hajlandó beszélni róla, de annyi bizonyos, hogy Gravest elfogták, míg Tobias és a társai kereket oldottak.
Tobias megpróbálta ugyan kiszabadítani a barátját, de nem járt sikerrel. Új életet akart kezdeni, ezért visszaadta születéskor kapott nevét a folyónak, és újat vett fel: Twisted Fate.
Twisted Fate ezután is folytatta kétes játékait a legrangosabb szalonokban és a legsötétebb játékbarlangokban, bár a segítőpartnere nélkül gyakrabban szorították sarokba. Számos alkalommal vetették börtönbe látványos intézkedések kíséretében, de senkinek sem sikerült őt sokáig fogva tartania. Twisted Fate reggelre mindig eltűnt, és csak a gúnyként hátrahagyott kártyalap jelezte, hogy valaha ott járt.
Twisted Fate és Graves Bilgewater kikötőjében találkozott újra. Kénytelenek voltak félretenni régi sérelmeiket, amikor belekeveredtek egy hajókapitányok közötti összetűzésbe, de Gangplank, a kalózkirály halála után gyorsan békét kötöttek, még mielőtt továbbálltak a távoli Piltoverbe.
Összességében Twisted Fate örül neki, hogy ismét régi barátja oldalán állhat, még ha kell is egy-két – vagy inkább tíz – balhé, hogy barátságuk újra a régi legyen.