Udyr

Majomügyesség
[Passzív] Majomügyesség
Alakváltáskor Udyr rövid időre bónusz támadási sebességet és mozgási sebességet nyer. Ez a hatás többször halmozható.

Tigris alak
[Q] Tigris alak
Tigris alak: Aktiválás – Udyr támadási sebessége néhány másodpercre megnő. Állandó hatás – Udyr az első és azt követő minden harmadik alaptámadásával jelentős sebzést okoz 2 másodperc alatt.

Teknős alak
[W] Teknős alak
Teknős alak: Aktiválás – Udyrt rövid ideig egy pajzs veszi körül, amely elnyeli az őt érő sebzést. Állandó hatás – Udyr első támadása és minden harmadik azt követő támadás visszatölti a maximális életereje 2,5%-át.

Medve alak
[E] Medve alak
Medve alak: Aktiválás – Udyr mozgási sebessége jelentősen megnő egy rövid időre. Tartós hatás – Udyr támadásai 1 másodpercre elkábítják áldozatát. Ez a hatás ugyanazon a célponton több másodpercig nem ismételhető meg.

Főnix alak
[R] Főnix alak
Főnix alak: Aktiválás – Udyr pulzáló tűzhullámokat lő ki, és megsebzi a közeli ellenséges egységeket. Állandó hatás – Udyr az első és azt követő minden harmadik alaptámadásával lángba borítja az előtte álló ellenségeket.
Udyr több, mint ember – négy ősi állatszellem zabolázatlan hatalma lakozik benne. És amikor segítségül hívja ezeket, mindegyik szellem vadállati természete más-más erővel ruházza fel: a tigris sebességgel és vadsággal, a teknős ellenálló képességgel, a medve erővel, a főnix pedig az örök tűzzel. Együttes erejükkel Udyr képes visszaverni mindazokat, akik ártani próbálnak a természet rendjének.

Freljord vad vidékein él egy társadalmon kívüli, különleges kaszt. Ők a természetes világ őrzői: a szellemjárók. Minden nemzedékben van egy gyermek, aki vérvörös hold alatt születik. Ezekről azt tartják, hogy az emberek és a szellemek világa között élnek. Az ilyen gyermekeket elviszik a szellemjáróhoz, hogy a sámáni vonal meg ne szakadjon. Udyr ilyen gyermek volt, és már azelőtt ismerte a tundrafarkasok üvöltését, hogy ősei nyelvét megértette volna. Udyr a szellemjárótól idővel megtanulta volna, miként értelmezze a szellemek hívását, és hogyan őrizze a természet egyensúlyát. A szellemjáró gyakran mondta Udyrnak, hogy őrá nagyobb megmérettetések várnak, mint elődeire, mivel Freljord szellemei egyre nyughatatlanabbak, bár ennek oka rejtve maradt.

A választ a tél derekán kapták meg. Udyrra és a szellemjáróra lecsapott a rettegett Jégboszorkány, akinek a nevét is csak félve merte elsuttogni a vidék népe. Tudván, hogy a fiú könnyen áldozatul eshet a boszorkány gonosz bűbájának, a szellemjáró saját élete árán megvédelmezte a gyermeket a támadástól. A gyásztól sújtott Udyr felordított dühében, és érezte, ahogy egész Freljord is vele üvölt. Abban a pillanatban a gyermek magába szívta a szellemek bestiális természetét, és maga is vadállattá vált. A zabolátlan erők által hajtott Udyr dühödt üvöltése megrázta a hegycsúcsokat, és pusztító lavinát zúdított alá. Mire Udyr kikaparta magát a hó alól, a Jégboszorkánynak nyoma sem volt sehol.

Az elkövetkező évek során az északi törzsek megtanulták, hogy a vadembert és annak birodalmát messze elkerüljék. Aztán egy nap Udyr megérezte egy behatoló szagát, aki félelem nélkül járt a birtokán. Eltökélten támadt a betolakodóra, hogy elűzze, azonban az könnyedén elhárította a támadását. A vadember újra és újra az idegenre vetette magát, az pedig minden alkalommal a legkisebb erőlködés nélkül verte őt vissza. A kimerült és legyőzött Udyr érezte, ahogy ellenségessége alábbhagy, míg végül sikerült kipréselnie magából egy esetlen kérdést az idegen felé: „Ki vagy te?”. Lee Sin azért jött, hogy a szellemjáró segítségét kérje, ehelyett azonban egy olyan embert talált itt, aki maga is segítségre szorult. A szerzetes ígéretet tett, hogy utat mutat Udyrnak, és egy kolostorba vezette, amelyet a szóbeszéd szerint négy hatalmas és bölcs, halhatatlan szellem védelmezett. Udyr itt végre békére lelt.

Lee Sin olyan vidékre vitte Udyrt, amely élesen különbözött a szülőhelyétől. Ionia lakóinak és a vidék teremtményeinek életét nem csupán a túlélés határozta meg. Udyr most érezte először életében, hogy megbékélt az őt körülvevő szellemekkel, és megnyugvást talált az emberek társaságában. A szerzetesek között élve megtanulta, hogyan tartsa kordában ösztöneit, a kolostor ősi szellemeinek körében folytatott meditációi során pedig bölcsebbé vált. Mindezek segítségével Udyr végül itt tért rá arra az útra, amelyen a következő szellemjáróként haladnia kell.

Udyr sokat köszönhetett az ioniaiaknak. Soha senki nem kérte tőle, hogy viszonozza a szívességet, végül azonban úgy hozta a sors, hogy sokszorosan visszafizethette azt. Amikor Noxus hódító seregei bevonultak a vidékre, Udyr nem hevert tétlenül, ahogy a könyörtelen katonák Ionia békés polgárait nyomorgatták – még nem feledte el teljesen, hogyan mutassa ki a foga fehérét. Udyr egy sarokba szorított fenevad minden dühével vetette magát az ellenséges seregekre, és a hódítók hamar megtanulták, hogy féljék a vadont. A fák között karmokkal tépte a noxusiakat, a folyók partján árvízként vetette vissza támadó hordáikat, a mezőkön pedig pusztító futótűzként emésztette el őket. Csak amikor a noxusiak farkukat behúzott kutyákként menekültek, akkor hagyott alább Udyr dühe.

A béke visszatért Ioniába, Udyr azonban érezte, hogy valami nem hagyja nyugodni. Freljord szellemei szólították, azt üzenvén neki, hogy egy természet ellen való, gonosz erő ébredezik a jég birodalmában. Udyr megértette az igazi veszélyt, amelyet a Jégboszorkány jelentett a szülőföldje számára: a boszorkány csupán előhírnöke volt egy még hatalmasabb sötétségnek, amely hamarosan elborítja majd a vidéket. A templom hatalmas szellemeivel felvértezve Udyr visszatért Freljordra, hogy megvédelmezze a természetet mindazoktól, akik veszélyeztetnék az egyensúlyt.

Belépés