Ionia mágikus erdeiben él a shimon nevű vastaya törzs. Ezek az óvatos lények azt vallják, hogy az élet lényege a bölcsesség eléréséig tartó folyamatos fejlődés, ezért hitük szerint halálukkor kővé változnak, és visszatérnek a földbe, hogy elölről kezdhessék a folyamatot.
A lobbanékony, okos és mindenbe gyorsan beleunó fiatal Kong kilógott a többi shimon közül. Éveken át türelemmel viselték a csínytevéseit… végül egy napon kétségbeesetten jajveszékelve rohant be a faluba, azt állítva, hogy egy elemi sárkány készül felégetni az erdejüket.
Kong azonban csak kuncogva nézte a többiek menekülését. Amikor a többi shimon rájött, hogy Kong rászedte őket, betelt náluk a pohár és száműzték. Kong egy percig sem szomorkodott. Majd keres magának egy olyan népet, akiknek jobb a humorérzéke.
Afféle sarlatánként élte napjait „a Majomkirály” néven, és gyakran hívta ki a „halandókat” párbajokra vagy szellemi vetélkedésre. Azt állította, hogy sosem akadt legyőzőre… amíg össze nem akadt egy noxusi hóhérral Zhyun határvidékein. A noxusi társaival sokáig űzte a Majomkirályt az erdőben, aki elrejtőzött, és csak akkor bújt elő, amikor a megszállók végleg elhagyták az Első hont.
Kong ekkor látta, hogy Noxus milyen pusztítást végzett szülőföldjén.
Útra kelt, hogy találkozzon a híres wuju mesterekkel, de az ő falujukat is porig rombolták. Csak egyetlen túlélőt talált a romok között. Kong barátságos küzdelemre hívta a csendes férfit. A férfi felpattant, egyetlen mozdulattal leterítette a vastayát, majd azonnal visszatért a meditációjához.
Kong heteken át vissza-visszatért, hol hátulról, hol felülről vagy alulról támadva, de a morcos férfi mindig legyőzte. A harcos mindig tudta, hogy Kong mikor készül támadni, hiába próbálta elterelni a figyelmét elképesztően jó viccekkel, és nem itta meg a teát, amelybe Kong titokban bódító italt csempészett.
A Majomkirály végül térdre vetette magát a férfi előtt, és kérlelte, hogy tanítsa meg őt a harcművészetére. Kong nagy harcossá akart válni, de valami másra is vágyott, épp csak nem tudta szavakba önteni.
A férfi látta Kong alázatát, és ebből tudta, hogy a vastaya készen áll. Yi néven, az utolsó wuju mesterként mutatkozott be, és beleegyezett, hogy megtanítja Kongot a fegyelem és a türelem mesterségére. Kong nyughatatlanságát és lobbanékonyságát halálosan gyors és meglepő harcmodorrá alakíthatta.
Idővel kölcsönös tisztelet alakult ki köztük, de Yi továbbra sem akart beszélni a múltjáról, vagy arról, miért nem hagyja el a falu romjait. Kong ajánlatot tett neki. Barátságos küzdelemre hívta ki mesterét. Ha Kong győz, Yinek el kell árulnia, miért hagyott fel a harccal. Ha Yi győz, Kong négy teljes évszakon át nem szólhat egyetlen szót sem.
Yi lelkesen elfogadta a feltételeket.
Amikor Kong először megérkezett a faluba, átkelt egy füstpipacsmezőn. Most ide csalta el mesterét. Yi a támadásaival felzavarta a virágokat, amelyek erre válaszul sűrű füstöt bocsátottak ki. A harcos az egyre sűrűbb füstben lecsapott egy alakra, akit Kongnak hitt, de valójában csak egy szalmabábu volt. Kong megragadta a lehetőséget, és a földre birkózta Yit.
Végül Yi elárulta Kongnak a teljes igazságot. Tanítványaival Ionia védelmére kelt, amiért Noxus Wuju faluján állt bosszút. A falu minden egyes lakójának haláláért saját magát okolta, ezért őrizte magányosan a romokat.
Kong ekkor rájött, hogy erre van szüksége. Bár a törzse száműzte őt, védelmezni akarta a shimonokat, akik felnevelték és hosszú éveken át otthont adtak neki, és végül elindították a megvilágosodás felé vezető úton. Yi büszke volt tanítványára, és új életcélt talált saját maga számára. Hálából egy mágikus botot ajándékozott Kongnak, amelyet a legendás fegyverkovács, Doran készített, és a legkiválóbb wuju tanítványoknak kijáró címmel ruházta fel.
Attól a naptól kezdve Kong a Wukong nevet viselhette.
Bár a háború rég véget ért, Noxus jelenléte továbbra is bemocskolja Ioniát. Utakat vágtak az ősi erdőkben, önjelölt „adószedők” zaklatják a nincstelen, békés helyieket, és a megújulási fesztiválok lassan, évről-évre elhalnak.
De a két hatalmas harcos, Wukong és Master Yi ezt nem tűri. Együtt járják az Első hont, és szembeszállnak az igazságtalanság és gyűlölet minden formájával.