Yorick egy rég elfeledett rend utolsó tagja, akinek holtak feletti hatalma egyszerre áldás és átok. Az Árny-szigetek foglya, egyedüli társaságát a maga köré gyűjtött rothadó tetemek és sikoltozó szellemek jelentik. Yorick szörnyű tettei nemes célt szolgálnak: meg akarja szabadítani otthonát a Romlás átkától.
Yorick élete már gyermekként sem volt átlagosnak mondható. Az Áldott-szigetek legszélén, egy halászfaluban nevelkedett, de sosem találta a helyét a többiek között. Míg a legtöbb korabeli gyermek bújócskázott, Yorick egészen más barátságokat kötött – a nemrég elhunytak lelkével társalgott.
Yorickot először megijesztette, hogy látja és hallja a holtakat. Valahányszor meghalt valaki a faluban, Yorick egész éjjel éberen fekve várta új látogatója vérfagyasztó sikolyát. Nem értette, miért pont őt kísértették a szellemek, és hogy a szülei miért nevezték egyszerű rémálmoknak, amiket tapasztalt.
Idővel rájött, hogy a lelkek nem akarnak ártani neki. Csupán elveszettnek érezték magukat, és segítségre volt szükségük, hogy eljussanak a túlvilágra. Mivel csak Yorick látta a lelkeket, ezért felvállalta, hogy a kalauzuk lesz, és elvezeti őket abba az örökkévalóságba, ahová sorsuk vezérelte őket.
Keserédes feladat volt ez. Yorick élvezte a szellemek társaságát, de valahányszor végső nyugalomhoz segítette egyiküket, elveszített egy barátot. A holtak számára megváltó volt, az élők között számkivetett. A falusiak csak egy zavart gyermeket láttak benne, aki láthatatlan emberekhez beszélt.
A Yorick látomásairól szóló történetek idővel a falu határain túlra is elterjedtek, végül pedig eljutottak egy szerzetesrendhez, amely az Áldott-szigetek szívében működött. Követeket küldtek Yorick szigetére, mivel úgy gondolták, hogy a fiú fontos szerepet fog betölteni a vallásukban.
Yorick velük tartott a kolostorukba, ahol megismerte az Alkonyat Testvériségének tanításait és valódi küldetését. A rend tagjai egy ásót hordtak maguknál, amely azt a feladatukat jelképezte, hogy tisztességes temetést biztosítsanak mindenkinek, és ily módon ne hagyják eltévedni a lelkeket. Minden felesküdött szerzetes nyakában egy üvegcse lógott, amelyben az Áldott-szigetek szent forrásának vize volt. Az Élet Könnye a másik feladatukat, az élők gyógyítását szimbolizálta.
Bárhogy is próbálkozott, Yorick nem tudott beilleszkedni a szerzetesek közé. Számukra ő olyan dolgok kézzel fogható bizonyítéka volt, amelyeket csak a hiten keresztül lehet megismerni. Nehezteltek rá, amiért könnyedén érzékeli azt, amit ők egy egész élet tanulásával próbáltak megérteni. Yorick kitaszítottként élt testvérei között, ismét magányosan.
Egy reggel, miután befejezte tennivalóit a temetőben, Yorick megpillantott egy éjfekete felhőt, amely megjelent az Áldott-szigetek egén, és mindent elnyelt, ami az útjába került. Yorick próbált elfutni, de a felhő gyorsan utolérte, és az árnyak közé taszította.
Yorick körül az élő dolgok gyötrelmek között kezdtek eltorzulni, ahogy a Fekete Köd mágiája megrontott mindent. Az emberek, az állatok, de még a növények is saját ocsmány, ijesztő karikatúrájukká váltak. Suttogások hallatszottak a kavargó levegőből, és a szerzetesek letépték a nyakukból a gyógyító vizet tartalmazó üvegcsét, mintha az hatalmas fájdalmat okozna nekik. Yorick iszonyodva látta, ahogy pillanatokkal ezután a köd kiszakította a lelket a testükből, hideg, sápadt tetemeket hagyva hátra.
Testvérei egyre halkuló sikolyai közepette csak Yorick hallotta a ködből jövő szavakat.
– Vedd le. Tarts velünk. Eggyé válunk.
Érezte, hogy ujjai a nyakában lógó üvegcse felé tapogatóznak. Yorick összegyűjtötte minden akaraterejét, és elkapta a kezét a nyakától, majd ráparancsolt az üvöltő lelkekre, hogy hallgassanak el. A Fekete Köd vadul kavarogni kezdett, és minden sötétségbe borult.
Amikor Yorick magához tért, már elcsendesült a szél, és az egykor termékeny föld az Árny-szigetek groteszk poklává változott. A Fekete Köd kisebb indái tovább kerülgették őt, megpróbálták leigázni az utolsó élő, meg nem rontott lelket. Ahogy körülölelték, Yorick látta, hogy a Köd hirtelen visszahőkölt a nyakában lógó üvegcsétől. Yorick összezárta ujjait az áldott víz körül, tudván, hogy ez tartotta életben.
Az ezt követő napokban Yorick a szigeteket járta túlélők után kutatva, de csak az egykor ott élők torz maradványait találta. Bármerre is járt, gonosz lelkeket látott előtörni a holtak testéből.
A kutatás során Yorick lassan megértette, hogy mi vezetett a katasztrófához. Egy király érkezett a szigetre, hogy feltámassza a feleségét, de ehelyett pusztulásra ítélte ezt a földet és minden lakóját.
Yorick meg akarta találni ezt a Letaszított Királyt, és visszafordítani az átok hatását. De erőtlennek érezte magát a látszólag végtelen halállal szemben, ami körülvette.
Yorickot hatalmába kerítette az elkeseredés, és abban keresett nyugalmat, amiben gyermekkorában: beszélni kezdett a lelkekhez. Ezúttal, amikor a Ködhöz szólt, tetemek keltek ki a sírjukból, és követték a szavát. Rájött, hogy a testek, amelyeket ő helyezett nyugalomra, most követik az utasításait.
Ez felvillantotta előtte a remény egy apró szikráját. Elhatározta, hogy fegyverként fogja használni az Árny-szigetek halottainak erejét, hogy idővel felszabadíthassa őket.
Ahhoz, hogy megtörje az átkot, használnia kell azt.