Lucian gyerekkorától fogva apja, Urias nyomdokaiba akart lépni, aki a Fény Őrzői nevű ősi rend tagja volt. Míg Lucian Demaciában maradt, Urias a világot járta, hogy megvédje az élőket a Fekete Köd lidérceitől.
Urias hazatérve hosszasan mesélt kalandjairól Luciannek, hangsúlyozva a bátorság és a leleményesség fontosságát. Lucian valósággal csüngött a szavain, és arról álmodozott, hogy egy nap apja oldalán fogja védelmezni Runaterra lakóit. De Urias nem szerette volna, ha fia a nyomdokaiba lép, mert meg akarta óvni családját veszélyes hivatásától.
Lucian várta a napot, amikor Urias tanoncává válhat, de az sosem jött el.
Demaciában maradt, és az ott töltött évek során egyre inkább szembekerült a királyság kultúrájával. Különösen bántotta, hogy Demacia a határvidékekre száműzte a békés mágusokat. Lucian célra lelt azok védelmében, akik kénytelenek voltak nekivágni ennek a veszélyes útnak. Míg a legtöbb honfitársa csak törvényen kívülieket látott, és a világot jókra és rosszakra osztotta, Lucian felismerte bennük a segítségre szoruló embereket.
Egy ilyen útról hazatérve Lucian egy idegent talált az ajtaja előtt: Sennát, a Fény Őrzőinek egyikét. A nő Urias ősi pisztolyát tartotta a kezében, és közölte Luciannel, hogy apja elesett a Fekete Köd élőhalott lidércei ellen vívott harcban.
Senna Urias tanítványa volt, évekig harcolt az oldalán.
Lucian alig tudott megszólalni a döbbenettől... az apja meghalt, ráadásul egy olyan nő hozta meg a hírt, aki hosszú ideje azt az életet élte, amelyre a fiú vágyott. Senna búcsút intett neki, de Lucian megállította őt az ajtóban, és kérte, hadd tartson vele. Tudta, hogy mi következik: az elesett Őrzőknek tartott virrasztás. Senna kelletlenül beleegyezett, hogy Lucian elkísérje őt.
Az út során Uriasról meséltek egymásnak: Senna arról, hogy milyen őszinte és bölcs ember volt, Lucian pedig arról, hogy milyen szerető szívű apa. Megérkeztek Urias szülőhelyére, egy Demaciától távol eső vidékre. Megtartották az Őrzőnek kijáró virrasztást.
Ahogy távozni készültek, fekete felhők sodródtak feléjük a tengerpart felől, és lidércek rontottak rájuk a sötétségből. Lucian megdermedt a rettegéstől, Senna viszont higgadtan fegyvert rántott... ez az átok elkísérte mindenhová. A Fekete Köd gyerekkora óta a nyomában járt, és mindenhol rátalált, ahol huzamosabb időt töltött.
Ahogy Senna az egyik rém ellen küzdött, az kiütötte a kezéből Urias pisztolyát. Lucian felkapta a fegyvert, amiről úgy érezte, hogy neki szánta a sors. A lelkét elöntő gyász fénysugárként tört elő a pisztolyból, elterelve a lidérc figyelmét, amelyet Senna így könnyedén elpusztított. Miután Senna elűzte a többi szellemet is, a páros útra kelt, a Köd pedig szorosan a nyomukban maradt.
Korábban sosem fordult elő, hogy valaki úgy legyen képes használni egy Őrző fegyverét, hogy nem a rend beavatottja. Lucian ezzel bizonyította Senna előtt, hogy méltó lehet a rendhez.
Senna végül Lucianre bízta apja pisztolyát, és megismertette vele a rend taktikáit és tanait. A fiú pedig alaposan rászolgált erre a bizalomra. Egyre szorosabbá vált a kapcsolatuk, a melegszívű és kedves Lucian személyisége jól kiegészítette Senna fegyelmezettségét és törhetetlen akaratát.
Lucian és Senna együtt harcolt a Fekete Ködből rájuk törő ezernyi szörnyeteggel, és idővel szerelem szövődött közöttük. Minél közelebb került Lucian Sennához, annál jobban megismerte a nőt sújtó átkot. Minden összecsapással egyre harcedzettebbé vált; kezdte a fény és az árnyékok, illetve a jó és a rossz harcaként látni a világot. Lucian mindenáron meg akarta törni Senna átkát, ezért kíméletlen elszántsággal kereste a megoldást.
Amikor a két Őrző egy elfeledett kriptában kutatott a gyógyír után, megtámadta őket Thresh, a nagy hatalmú lidérc. A láncok őre igen veszélyes ellenfél volt, ezért Senna a visszavonulás mellett döntött, de Lucian nem hallgatott rá. Meggondolatlanul támadásba lendült, de hamar rájött, hogy mekkora hibát vétett, ugyanis Thresh könnyedén fölébe kerekedett. Senna Thresh támadásának útjába állt, és könyörögve kérte Luciant, hogy meneküljön.
Mire a harc végén elült a por, Senna már holtan hevert a földön. Thresh túlvilági lámpása elragadta a lelkét.
Lucian majdnem beleőrült Senna elvesztésébe. Éveken át cserkészte prédáját szerte Runaterrában, a korábbi kedvesség helyébe pedig düh és keserűség lépett. A saját és Senna pisztolyával felfegyverzett Lucian fáradhatatlanul vadászott Threshre, hogy elpusztíthassa lámpását, és egykori szerelme végre békében nyugodhasson. Végül eljött a nagy összecsapás napja, és Lucian szét is zúzta a lámpást. Senna azonban nem talált békét a túlvilágon, hanem visszatért.
Lucian és Senna szerelme olyan erős kapocs volt, hogy a halál sem tudta elválasztani őket. Lucian próbálja elfogadni Senna új alakját, és közben kénytelen mélyen a saját lelkébe nézni. Próbál visszatérni a régi kerékvágásba, de közben pontosan tisztában van azzal, hogy azoknak a gyűlöletes erőknek az elpusztításáért küzd, amelyek Runaterrán tartják Senna lelkét.
Míg Senna egy új küldetéssel tért vissza a világba, Lucian továbbra is Thresh megszállottja maradt, mivel biztos benne, hogy a láncok őre új terveket szövöget.