Karma

Tűzgyűjtő
[Passzív] Tűzgyűjtő
Csökkenti a Mantra töltési idejét, valahányszor Karma sebzést visz be egy ellenséges hősnek valamelyik képességével (Karma alaptámadásai fele ilyen erős hatást eredményeznek).

Belső láng
[Q] Belső láng
Karma egy lélekenergiából formált lövedéket indít el, amely felrobban és sebzést okoz, ha eltalál egy ellenséges egységet.

Mantra bónusz: a robbanáson felül a Mantra megnöveli a Belső láng pusztító erejét, ami egy rövid késleltetés után sebzést okozó kataklizmát idéz elő.

Céltudatos elszántság
[W] Céltudatos elszántság
Karma egy köteléket hoz létre saját maga és a célba vett ellenfél között, amellyel folyamatosan sebzi és felfedi az áldozatot. Ha a kötelék nem szakad meg, az ellenfél mozgásképtelenné válik, és további sebzést szenved el.

Mantra bónusz: Karma még erősebbé teszi a kapcsolatot, ezzel gyógyítja magát és meghosszabbítja a földbe gyökereztetés időtartamát.

Inspiráció
[E] Inspiráció
Karma védőpajzsot von a szövetségese köré, amely elnyeli a kapott sebzést, és megnöveli a védelmet élvező szövetséges mozgási sebességét.

Mantra bónusz: a célpontból energia sugárzik ki, amely megerősíti az eredeti pajzsot, és a közelben tartózkodó szövetséges hősökre is kiterjeszti az Inspiráció hatását.

Mantra
[R] Mantra
Karma felerősíti a következő képességét egy további hatás alkalmazása érdekében. A Mantra az 1. szinttől elérhető, és nem kell rá képességpontot költeni.

Karma egy ősi ioniai lélek élő megtestesítője, aki spirituális jelzőtűzként szolgál népe egymást követő generációi számára. Legutóbb egy tizenkét éves, Darha nevű lány alakjában született újjá. A Shon-Xan északi hegyvidékein felcseperedő, konok és független kislány más életről álmodott, mint amit egyszerű szülőfaluja biztosíthatott számára.

Darhát azonban egyszer csak különös, szeszélyes látomások kezdték gyötörni. Furcsa képek voltak ezek – emlékeknek tűntek, bár a lány biztos volt abban, hogy ilyesmik nem történhettek meg vele. Kezdetben még könnyedén elrejtette a problémát, a látomások azonban egyre jobban felerősödtek, olyannyira, hogy Darha végül már saját épelméjűségében is kételkedni kezdett.

Amikor már azt hitte, egy kórkunyhóban kell leélnie az életét, szerzetescsapat érkezett a faluba. Egy Örök Oltár néven ismert helyről jöttek, ahol Karma, az isteni vezér néhány hónappal korábban elhunyt. A szerzetesek, akik az öregember reinkarnációjának keresésére indultak, úgy gondolták, hogy a vezér a falubeliek egyikeként öltött újra testet. Mindenkit próbára tettek, akivel csak találkoztak, de végül üres kézzel készültek távozni.

Amikor elhaladtak a kórkunyhók mellett, az egyikből Darha rontott ki, és odarohant a csoporthoz, hogy megállítsa őket. Könnyek között számolt be nekik a látomásairól, hozzátéve, hogy a fejében kavargó mormogásból már ismerte a szerzetesek hangját.

A jelek azonnal egyértelművé váltak előttük. Ez az ő Karmájuk volt. A látomásokat a régi életek okozták, amelyek áradva ömlöttek az új porhüvelybe.

Abban a pillanatban Darha élete örökre megváltozott. Búcsút intett a világnak, amelyet ismert, és a szerzetesekkel tartott az Örök Oltárhoz, hogy tanulhasson tőlük. Az évek során megtanították neki, hogyan lépjen kapcsolatba ősi lelkével, valamint arra is, hogy hogyan kommunikáljon az ezernyi korábbi inkarnációval, amelyek mindegyike régmúlt idők bölcsességét visszhangozta. Karma mindig is a béke és a harmónia hírnöke volt, és azt hirdette, hogy minden gonosz cselekedet maga után vonja önmaga ellenhatását, így nincs szükség a megtorlásra.

Darha azonban megkérdőjelezte ezeket az elveket, és ez akkor sem változott meg, amikor Karmává vált. A követői nem értették, mi történik. Hogyan lehetséges az, hogy Ionia szelleme, az Első hon legszentebb megtestesülése lakozik benne, mégis elutasítja legalapvetőbb filozófiáikat?

Ezen elvek legnagyobb próbatételére Ionia noxusi megszállásakor került sor. Ezrek vesztek oda a betörő ellenséges csapatok előrenyomulása során, és Karmának szembe kellett néznie a háború nyers valóságával. Érezte a lelkében kavargó hatalmas, pusztító erőt, és azon tűnődött, mire jó ez a hatalom, ha nem arra, hogy használják...

A múlt hangjai arra biztatták, hogy maradjon az Örök Oltárnál, támogassa a népét, és hagyja, hogy elmúljanak a harcok. Ennek ellenére egy sokkal mélyebb igazság cselekvésre ösztönözte...

Karma addig gyötrődött a két válasz között, amíg már nem bírta tovább. Az egyik noxusi parancsnokkal saját harci fregattjának fedélzetén szállt szembe, amikor is szabadjára engedte isteni haragját. Az egyetlen jól irányzott csapás helyett azonban egy szempillantás alatt az egész bárkát megsemmisítette a legénységgel együtt.

Bár az ioniaiak örvendeztek e kétségtelen siker felett, a szerzetesek úgy vélték, óriási hibát követett el. Felkavarta otthonuk spirituális harmóniáját, és szégyent hozott mindenkire, aki előtte a Karma nevet viselte. Mindemellett nem csak saját halhatatlan lelkét mocskolta be, de az őt követőkét is. Könyörögtek neki, hogy ne okozzon több kárt senkinek, még ha ehhez egy teljes életet magányos meditációval és vezekléssel kell is töltenie.

Karma felemelt kezével elhallgattatta őket. Bár még mindig hallotta a hangokat a fejében, Ionia szelleme vezette, amely a szívében lakozott... az Első hon pedig felébredt, és úgy döntött, megvédi magát. Nem tudta, hogy bátorsága vagy akaratereje miatt választotta-e őt az ősi szellem, de azt igen, hogy a harmóniáért időnként nagy árat kell fizetni. A világuk változóban volt, a valódi bölcsesség pedig nem a változás tagadását, hanem annak elfogadását jelentette.

Bár a Noxusszal vívott háborúnak már rég vége, Ioniában sokan akadnak még olyanok, akik az erőszakra örömmel felelnek erőszakkal, még a saját szomszédaikkal szemben is. Karma eltökélte, hogy akit csak lehet, a megvilágosodás útja felé terel: amikor csak lehet, a béke irányába, de szükség esetén a cselekedetek felé.

Belépés