Slayner22
- 10 éve
1
Amikor megjelent Gnarnak a "bemutatója" a weboldalon, akkor egy kis Freljordi nép tagjának tűnt aki egy fagyos területen él, és valamilyen kapcsolat van közte és Vel' koz között. Ám amikor megjelent a története semmiben nem hasonlított erre az elképzelésre. Úgyhogy fogtam magamat, és amint lett egy kis szabadidőm megírtam úgy a történetet ahogyan én képzelem. Nos ez lett az én történetem:
Egyszer freljord szívében élt egy ugyan kicsi de annál erősebb törzs. Semmi nem tudott velük dacolni, a hideg meg se kottyant nekik, erejük sokkal nagyobb mint más élőlényeké.
De ugyan akkor békés nép volt, értelmetlenül nem támadott meg senkit csak akkor támadtak ha védeni kellett testvéreiket vagy önmagukat, és ha vadászni kellett.
Nem voltak valami nagyok általában fél méteresek lehettek de amikor a düh elöntötte a testüket akkor akár kettő, kettő és fél méterre is megnőhettek. Ilyenkor bőrük
annyira kemény lett, hogy még az acél sem volt képes megsérteni, semmilyen mágia nem volt képes megsebesíteni őket. Jogosan rettegtek tőlük a freljordban élők... egészen addig
a napig amíg egyszercsak valami érdekes lény jelent meg...
Egy nap hajnalban a nép éppen vadászni indult a legjobb vadászukkal Gnarral, a törzsfő fiával. A mendemondák szerint
Gnart még soha egy ellenfele sem volt képes legyőzni, de elmenekülni sem tudtak előle. A falu közepén gyülekeztek mindenki összegyűlt hogy egy kivételesen nagy és erős
zsákmányra támadjanak rá. Végülis a zsákmány nem volt erős, nem jelentett volna kihívást a törzs egyikk tagjának sem, de ami védte az már annál inkább erős volt. Anivia, freljord őrzője
védte ezt a teremtményt. Anivia freljord legősibb lakója, már többször is látta újjászületni freljordot, túlélt rengeteg támadást és eddig senki sem volt képes megölni őt.
A törzs Gnar vezetésével megindult a hegy felé mejen Anivia él. Két napja vándoroltak amikor meglátták a hegyet és a barlangot amiben Anivia él. Bumerángjaikat csákjaként
használva felmásztak a barlang nyílásához, ám amikor felértek nem hittek a szemüknek. Anivia holtan feküdt a földön. A törzs nem értette hogy mi lehetett képes erre hiszen ők is
harmincöten jöttek, de Anivia körül egyetlen lábnyom se volt. Amikor Gnar körbenézett figyelmes lett valamire, ez a valami egy csáp nyoma volt a falba égetve. A törzsbelieket rettegés
töltötte el, ha valami annyira erős volt hogy egyedül képesvolt Aniviának vérét venni akkor vajon ők is veszélyben vannak? Gnar szólt a törzsfőnek hogy ideje lenne visszafordulni
hátha a lény ami ezt tette visszajön és akkor akár még őket is megöli. A törzsfő nem habozott fogta és visszahívta a vadászokat, hogy pihenjenek aztán majd holnap megkeresik ezt
a lényt és megpróbálják levadászni.
Visszatérve a faluba a gyerekek odarohantak Gnarhoz hogy lássák Anivia gyilkosát. A törzsfő elmesélte mi történt és már nem csak a vadászok rettegtek,
hanem a gyerekek és a "nők" is. Beesteledett, a törzs minden tagja nyugovóra tért abban a tudatban hogy reggelre már a vadászok a lény fejével térnek vissza. Éppen feljött a nap
és a törzs minden tagja arra kelt fel, hogy valami összetört. Gnar rohant ki elsőként és olyat látott amit eddig soha sem. Egy lény melynek feje nincs csak egy hatalmas szeme
és csápok vannak a lábai helyén, de nem járásra használja ezeket. Ez a lény repül. A törzs vadászai felkapták fegyvereiket és rátámadtak, ám akkor ez a lila lény egy sugarat
lőtt ki szeméből amely letarolta az egész területet, a házakat ledöntte és mindenkit megölt. Vagyis csak azt hitte. Amikor a lény elment Gnar felált és körbenézett. Nem látott
mást csak lerombolt házakat és testvérei megperzselődött hulláit. Egyszer egy kiáltásra lett figyelmes. Gnar odafutott egy égő házhoz és látta apját amint egy égő gerenda
alatt feküdt, oldalából folyt a vér. Gnar életében elöször könnyezni kezdett. Sírva letérdelt apjához és átkarolta őt. Apja odaadta az ő bumerángját fiának és csak annyit kért
hogy ne feledjen el egy dolgot. Méghozzá azt a dolgot ne felejtse el, hogy: a törzs mindigis vele lesz. Ezzel Gnar apja kifújta utolsó lélegzetét. Gnar szomorúságtól, dühtől,
bosszúvágytól fűtve megindult arra amerre a lény ment.
Nem volt nehéz követni ezt az érdekes lila lényt hiszen, amerre csak ment pusztulást hagyott. Egyszer csak Gnar meglátott
egy alakot, és dühét eleresztve megnőtt és rárontott, amikor földreteperte kiderült hogy lissandrát a jégboszorkányt támadta meg aki egyből jégbortönbe burkolta Gnart, ám amikor
meg akarta volna ölni egy madár hang járt be mindent. Anivia mégis túlélte. Anivia hóvihart varázsolt lissandra köré aki jobbnak látta azt hogyha most menekülúőre fogja.
Anivia tudta hogy ő sem maradhat mert még messze nem olyan erős hogy el tudjon menekülni Gnartól. Teltek múltak a hónapok de Gnar még mindig be volt burkolva a jégbörtönbe.
Egy nap hatalmas földrengés rázta meg freljordot amely meggyengítette a jeget Gnar körül amit már könnyedén széttört. Gnar nem feledte el célját és a mai napig követi a lényt
amely képes volt elpusztítani törzsét és már alig várja hogy kivégezze őt. Azért, hogy megtalálja ezt a lényt, csatlakozott a legendák ligájába így jobbnál jobb harcosokkal megy küzdelembe, de a célját egyedül akarja végbevinni...
"A szíved a legerősebb fegyvered, használd ki ezt" - Gnar apja
Egyszer freljord szívében élt egy ugyan kicsi de annál erősebb törzs. Semmi nem tudott velük dacolni, a hideg meg se kottyant nekik, erejük sokkal nagyobb mint más élőlényeké.
De ugyan akkor békés nép volt, értelmetlenül nem támadott meg senkit csak akkor támadtak ha védeni kellett testvéreiket vagy önmagukat, és ha vadászni kellett.
Nem voltak valami nagyok általában fél méteresek lehettek de amikor a düh elöntötte a testüket akkor akár kettő, kettő és fél méterre is megnőhettek. Ilyenkor bőrük
annyira kemény lett, hogy még az acél sem volt képes megsérteni, semmilyen mágia nem volt képes megsebesíteni őket. Jogosan rettegtek tőlük a freljordban élők... egészen addig
a napig amíg egyszercsak valami érdekes lény jelent meg...
Egy nap hajnalban a nép éppen vadászni indult a legjobb vadászukkal Gnarral, a törzsfő fiával. A mendemondák szerint
Gnart még soha egy ellenfele sem volt képes legyőzni, de elmenekülni sem tudtak előle. A falu közepén gyülekeztek mindenki összegyűlt hogy egy kivételesen nagy és erős
zsákmányra támadjanak rá. Végülis a zsákmány nem volt erős, nem jelentett volna kihívást a törzs egyikk tagjának sem, de ami védte az már annál inkább erős volt. Anivia, freljord őrzője
védte ezt a teremtményt. Anivia freljord legősibb lakója, már többször is látta újjászületni freljordot, túlélt rengeteg támadást és eddig senki sem volt képes megölni őt.
A törzs Gnar vezetésével megindult a hegy felé mejen Anivia él. Két napja vándoroltak amikor meglátták a hegyet és a barlangot amiben Anivia él. Bumerángjaikat csákjaként
használva felmásztak a barlang nyílásához, ám amikor felértek nem hittek a szemüknek. Anivia holtan feküdt a földön. A törzs nem értette hogy mi lehetett képes erre hiszen ők is
harmincöten jöttek, de Anivia körül egyetlen lábnyom se volt. Amikor Gnar körbenézett figyelmes lett valamire, ez a valami egy csáp nyoma volt a falba égetve. A törzsbelieket rettegés
töltötte el, ha valami annyira erős volt hogy egyedül képesvolt Aniviának vérét venni akkor vajon ők is veszélyben vannak? Gnar szólt a törzsfőnek hogy ideje lenne visszafordulni
hátha a lény ami ezt tette visszajön és akkor akár még őket is megöli. A törzsfő nem habozott fogta és visszahívta a vadászokat, hogy pihenjenek aztán majd holnap megkeresik ezt
a lényt és megpróbálják levadászni.
Visszatérve a faluba a gyerekek odarohantak Gnarhoz hogy lássák Anivia gyilkosát. A törzsfő elmesélte mi történt és már nem csak a vadászok rettegtek,
hanem a gyerekek és a "nők" is. Beesteledett, a törzs minden tagja nyugovóra tért abban a tudatban hogy reggelre már a vadászok a lény fejével térnek vissza. Éppen feljött a nap
és a törzs minden tagja arra kelt fel, hogy valami összetört. Gnar rohant ki elsőként és olyat látott amit eddig soha sem. Egy lény melynek feje nincs csak egy hatalmas szeme
és csápok vannak a lábai helyén, de nem járásra használja ezeket. Ez a lény repül. A törzs vadászai felkapták fegyvereiket és rátámadtak, ám akkor ez a lila lény egy sugarat
lőtt ki szeméből amely letarolta az egész területet, a házakat ledöntte és mindenkit megölt. Vagyis csak azt hitte. Amikor a lény elment Gnar felált és körbenézett. Nem látott
mást csak lerombolt házakat és testvérei megperzselődött hulláit. Egyszer egy kiáltásra lett figyelmes. Gnar odafutott egy égő házhoz és látta apját amint egy égő gerenda
alatt feküdt, oldalából folyt a vér. Gnar életében elöször könnyezni kezdett. Sírva letérdelt apjához és átkarolta őt. Apja odaadta az ő bumerángját fiának és csak annyit kért
hogy ne feledjen el egy dolgot. Méghozzá azt a dolgot ne felejtse el, hogy: a törzs mindigis vele lesz. Ezzel Gnar apja kifújta utolsó lélegzetét. Gnar szomorúságtól, dühtől,
bosszúvágytól fűtve megindult arra amerre a lény ment.
Nem volt nehéz követni ezt az érdekes lila lényt hiszen, amerre csak ment pusztulást hagyott. Egyszer csak Gnar meglátott
egy alakot, és dühét eleresztve megnőtt és rárontott, amikor földreteperte kiderült hogy lissandrát a jégboszorkányt támadta meg aki egyből jégbortönbe burkolta Gnart, ám amikor
meg akarta volna ölni egy madár hang járt be mindent. Anivia mégis túlélte. Anivia hóvihart varázsolt lissandra köré aki jobbnak látta azt hogyha most menekülúőre fogja.
Anivia tudta hogy ő sem maradhat mert még messze nem olyan erős hogy el tudjon menekülni Gnartól. Teltek múltak a hónapok de Gnar még mindig be volt burkolva a jégbörtönbe.
Egy nap hatalmas földrengés rázta meg freljordot amely meggyengítette a jeget Gnar körül amit már könnyedén széttört. Gnar nem feledte el célját és a mai napig követi a lényt
amely képes volt elpusztítani törzsét és már alig várja hogy kivégezze őt. Azért, hogy megtalálja ezt a lényt, csatlakozott a legendák ligájába így jobbnál jobb harcosokkal megy küzdelembe, de a célját egyedül akarja végbevinni...
"A szíved a legerősebb fegyvered, használd ki ezt" - Gnar apja