River Spirit Nami megérkezett

River Spirit Nami
975RP






Az ifjú gazda már számtalanszor sétált haza erre. Az ösvény a földektől az otthonáig vezetett a dzsungel mellett, de az utóbbi időben társa is akadt ezen a hosszú úton: egy dal, amelyet a fák közül sodort felé a hűvös őszi szél. Eddig minden alkalommal legyőzte a kíváncsiságát, és csuklyáját a fejére húzva hazasietett. Ezúttal azonban a hang másképp szólt. Hívta őt. A fiú megállt, és a mellette húzódó irdatlan rengetegbe bámult. Gondolkodás nélkül bevetette magát a fák közé.
A dal minden porcikáját átjárta, és húzta magával a bozóton át. Tövisek és csalán kapaszkodtak belé, átszakították a ruháját, felsértették a bőrét, ahogy rohant, keresztül az erdőn. Eközben a szomorkás ének még erősebben szólt.
Végül az aljnövényzeten áttörve egy tiszta ligetben találta magát. Levegő után kapkodott, és botladozva körülnézett. Az alkonyat fénye átszökött a lombokon, és meg-megpihent a liget szívében nyújtózkodó kristálytiszta tavacska tükrén ringatózó vízililiomok seregén. Nami, a folyami lélek középen üldögélt, smaragdzöld hajzuhataga körüllebegte a sápadt arcára kiülő széles mosolyt. Dúdolva magához hívta a fiút, akinek a sebeit tündérvízzel gyógyította. A fiú lépésről lépésre gázolt előre a tavacskában, a víz már a mellkasáig ért, ahogy egyre mélyebbre botorkált. Arcán patakzottak a könnyek. Nami, a folyami lélek magához húzta, és ölelésébe zárta. Lassan a felszín alá merült, magával húzva a fiút a feledés homályába.